A doktori iskola céljai és feladatai


A neveléstudomány a modern indusztriális/posztindusztriális társadalmakban az egyik legdinamikusabban fejlődő társadalomtudomány. A gyors fejlődésnek számos társadalmi oka van: több, egymással párhuzamos tendencia vezetett a tanulással, oktatással, neveléssel kapcsolatos tudás és szakértelem felértékelődéséhez. A munkaerőpiac szerkezete átalakult, a mezőgazdaságban, majd az iparban foglalkoztatottak aránya radikálisan csökkent, a harmadik szektorban, a szolgáltatások terén működők száma viszont jelentősen megnőtt - miközben mindhárom szektorban megváltoztak a munkaerő képzettségével kapcsolatos elvárások.
Az utóbbi évtizedben a tudás a gazdaság meghatározó tényezőjévé vált. Maga a tudás is az árucikkekhez vált hasonlatossá, amelynek előállítására, adására-vételére, hasznosítására önálló "iparágak" alakultak ki. Számos széles körben használatos kifejezés terjedt el a jelenséggel kapcsolatban, ilyenek például: a tudás-intenzív iparágak, a tudás-gazdaság, a tudás-alapú táradalom, a "manpower" helyett "mindpower" alkalmazása. Az új infromációs-kommunikációs technológiák átformálták a tudáshoz való hozzáférés módszereit és lehetőségeit, mindez együttesen megváltoztatta az oktatásban megszerzendő tudás minőségét és mennyiségét, átalakította a tanulás lehetőségeit és módjait. Ezek a változások olyan kérdéseket vetettek fel, amelyekre a neveléstudományok (educational sciences) módszereinek alkalmazásával kaphatunk választ (ld. Csapó, 2003b).
Ma már széles körben elfogadott az a nézet, mely szerint a fejlett társadalmakban a gazdasági-társadalmi fejlődés lehetőségeit nagyrészt az oktatás minősége határozza meg. A formális iskoláztatás keretében szervezett munka súlypontja is hagyományosan a tudás közvetítése, a tanulás és tanítás. Hasonlóképpen a neveléstudományi kutatások legintenzívebben fejlődő területei is a tudás közvetítésével, az oktatatással, "az értelem kiművelésével", a kognitív képességek fejlesztésével kapcsolatosak. Hagyományosan a tanulás és az oktatatás kutatása terén honosodtak meg a neveléstudományokon belül a "legkeményebb" kutatási módszerek, amelyek azután számos más területet maguk után húztak. Másrészt az utóbbi évtized kutatásai megmutatták azt is, hogy a kognitív teljesítményeket nem lehet csak a kognitív szféra változóival megmagyarázni, értelmezni. Figyelembe kell venni a személyiség általánosabb erőforrásait is. Így került előtérbe - az alapvetően kognitív orientációjú kutatások körében is - az affektív szféra tanulmányozása. A figyelem középpontjába kerültek például az érdeklődés és a motiváció különböző formái - a teljesítménymotiváció, az elsajátítási motiváció (mastery motivation) -, az énkép, továbbá a tanulással, a teljesítményekkel kapcsolatos önértékelés (academic self-concept), az önszabályozó tanulás, az attribúciók és a tanulással, tudással kapcsolatos értékek. Mindezek a tendenciák a tanítás és tanulás kutatása terén kialakított módszerek más területekre való gyors kiterjesztését eredményezték.
A neveléstudományok a modern társadalmak más problémáinak a megértésében és mindinkább azok megoldásában is segíthetnek. Az identitás alakulása, a kultúrába való beágyazottság, a társadalmi szegregáció megfékezése, az életminőség javításának különböző lehetőségei (például az egészségnevelés), a toleranciára nevelés, a társadalmi kohézió erősítése (az inkluzivitás elve, a befogadó pedagógia), a demokráciára nevelés, vagy éppen a békére nevelés (peace education) - mind napjaink fontos kutatási témái. Ezekkel egyre több kutató, és egyre nagyobb támogatást élvező, jelentős erőforrásokat felhasználó kutatóintézet foglalkozik.
A modern neveléstudomány számos diszciplínával áll kapcsolatban, sok területen vesz részt a két- (vagy több) nevű "határtudomány" kialakításában. A pedagógiai pszichológia, az oktatásszociológia, az oktatás-gazdaságtan, a nevelésfilozófia csak a legismertebbek ezek közül. Az agykutatástól a pszichológián és egy sor társadalomtudományon keresztül a filozófiáig számos diszciplína eredményeit is felhasználva fogalmazza meg problémáit és a módszerek és eszközök széles skáláját alkalmazva oldja meg azokat.
Az alapítandó doktori iskola mindenekelőtt arra törekszik, hogy e modern értelemben vett neveléstudományi kutatás értékeit, kutatási tematikáinak és módszereinek sokféleségét közvetítse hallgatói számára. Tekintettel a kialakult kutatási tradíciókra és az iskola tagjainak kutatási orientációira, a doktori iskola képzési programjainak súlypontja az intézményes keretek között folytatott tanulás, az oktatás és a nevelés. Az alkalmazott módszereket tekintve túlnyomó részben az empirikus munkákat preferálja. Ezek a prioritások szerencsésen kiegészítik az országon belül másutt megszerezhető neveléstudományi kutatói képzettség profiljait, és reflektálnak a kutatói utánpótlás képzettségbeli összetételével kapcsolatos igényekre.
Tekintettel a doktori iskola sajátos profiljára, az egész országból vár hallgatókat. A képzési programok külföldi hallgatók számára is vonzóak lehetnek, az iskolai tagjai készek azokat angol (egyes témakörök esetében német) nyelven is közvetíteni. A doktori iskola már rövidtávon is bekapcsolódik az európai doktori képzések rendszerébe, a kutatási és oktatási együttműködésbe, csereprogramok lebonyolításába.
A doktori iskola elsősorban a felsőoktatási intézmények kutatói-oktatói utánpótlásának képzésére vállalkozik. Ebben a tekintetben mindenekelőtt feladatának tekinti a dél-alföldi régió pedagógusképző intézményeiben tevékenykedő oktatók tudományos képzését. Hasonlóképpen vezető szerepet játszhat a régió egészségügyi főiskoláin dolgozó oktatók, egészségneveléssel foglalkozó kutató-fejlesztő szakemberek PhD szintű képzésében. Tekintettel a tanszék kutatási tradícióira és erősségeire, az oktatáselmélet egyes területei és a pedagógiai értékelés kutatása terén játszott országosan is elismert vezető szerepére, ezeken a képzési-kutatási területeken az ország összes pedagógusképző és pedagógiai kutató-fejlesztő műhelyének speciális érdeklődésű, tudományos fokozat szerzésére törekvő kutatójára számítunk. Hasonló, speciális képzési igényt országosan is kielégíthetnek az egészségneveléssel és a kognitív idegtudományi alapozással foglalkozó képzési programok. Ez utóbbi például igényt tarthat a gyógypedagógiai terén dolgozó kutatók érdeklődésére is. A Doktori Iskola szívesen fogadja fokozatszerzésre a határon túli felsőoktatási intézmények munkatársait is.
 
Irodalom
 
Csapó Benő (2003b): Oktatás az információs társdalom számára. Magyar Tudomány, 12. sz. 1478-1485.
magyar