1. A képességek stabilitása és az iskolai szelekció
  2. A szelekció vizsgálata a szimulált adatbázis alapján
A képességek stabilitása és az iskolai szelekció

A szelekció többnyire arra a kimondott vagy csak hallgatólagosan elfogadott feltevésre épül, hogy a tanulók képességei között jelentős különbségek vannak, ezek a különbségek tartósan fennmaradnak, ezért a legjobb, ha a különböző tanulók tartósan különböző oktatásban részesülnek, azaz a képességeiknek megfelelően különböző iskolákba járnak. A képességek stabilitása csak viszonylagos, a tanulók képességeinek egymáshoz viszonyított szintjei sokat változhatnak, egy korai állapotból csak nagy bizonytalansággal lehet egy későbbire következtetni. De mekkora valójában ez a bizonytalanság? Mekkora a konkrét csoportba sorolás, az iskolatípusokba irányítás megbízhatósága, azaz mekkora az a tévedés, amit a szelekció során - a tanulók fejlődésének "előrejelezhetetlensége" miatt a rendszer szükségszerűen elkövet? A valóságban ezeket a kérdéseket közvetlenül soha nem lehet megválaszolni, mert a személyes életpályák esetén nem lehet alternatívákat kipróbálni, életszakaszokat különböző formában megismételni. A szimuláció azonban kiváló lehetőséget teremt a lehetséges alternatívák elemzésére.


A szelekció vizsgálata a szimulált adatbázis alapján

Kiindulásként feltehetjük például azt a kérdést, hogy egy nagyobb csoportot, mondjuk a tanulók legjobban teljesítő egy tizedét kiválasztva mennyi annak az esélye, hogy a tanulók többsége hosszabb idő után is ebbe a teljesítménykategóriába tartozik. A gyakorlatban ez a kérdés úgy merül fel, hogy bizonyos életkorban kiválasztjuk és elkülönítjük a tanulók legjobban teljesítő csoportját (valahány százalékát), és más feltételek között oktatjuk őket, mint a többieket. Érdemes azonban megfontolnunk, hogy mennyire bizonyul döntésünk megalapozottnak, azaz néhány év elteltével a tanulók hány százaléka fog ugyanabba a teljesítmény-kategóriába tartozni. Nyilvánvaló, hogy a döntés helyessége nagymértékben függ attól, hogy milyen széles teljesítménysávokat határozunk meg (a tanulók hány százaléka kerül a kiválasztott csoportba), és melyik életkorban történik a szelekció.
Az elemzésekhez feltételezett alaphelyzet az lehet, hogy 18 éves korában a tanulók egy része belép a felsőoktatásba. Bizonyos életkorban azokat, akik intellektuális fejlettségüket tekintve társaik előtt járnak, olyan iskolákba küldjük, ahol a felsőfokú továbbtanulásra a legjobban felkészülhetnek. Kérdés az, hogy melyik életkorban, milyen pontosan tehetjük ezt meg, illetve a különböző életkorban elvégzett kiválasztás milyen mértékben bizonyul helytállónak.
Itt csak egy absztrakt, nem konkrét iskolai arányokon alapuló problémát vizsgálunk meg, azt számítjuk ki, mi történik, ha a népesség felső 10 százalékát bizonyos életkorokban kiválasztjuk. A kiválasztás feltételezésünk szerint a 4., a 6., a 8. és a 10. évfolyamokon történhet. Hol helyezkednének el az így kiválasztottak később? A számítások eredményeit az 1. táblázat foglalja össze. A táblázat azt mutatja, hogy ha például a 4. évfolyamon kiválasztjuk az akkor legfejlettebb 10%-ot, ebből a csoportból a 6. évfolyamon már csak 7,1%, a 12. évfolyamon pedig csak a 3,9% százalék fog az akkori felső 10%-ba tartozni. A kiválasztott csoport százalékában ez pont tízszeres számokat jelent, azaz a 4. évfolyamon kiválasztottaknak 39%-a marad meg a 12 évfolyamon is ebben a csoportban. Ez nagyjából azt jelenti, hogy tíz döntés közül nagyjából hat tévesnek bizonyul.
Hasonlóképpen, a 6. évfolyamon való kiválasztás 52%-os, a 8. évfolyamon való kiválasztás 71%-os, míg a 10. évfolyamon való kiválasztás 89%-os biztonsággal jelzi előre a 12. évfolyamon nyújtott teljesítményeket. Ha tehát a szelekcióra a tizedik évfolyamon kerül sor, akkor tíz esetből már csak egy döntés bizonyul megalapozatlannak.
A 10%-ot itt csak az egyszerű áttekinthetőség és összehasonlíthatóság érdekében használtuk, mivel így jól lehet az alapelvek működését illusztrálni. Az arányok azonban befolyásolják a tévedés esélyét, ugyanis nehezebb egy szűk, néhány százalékos csoportot megbízhatóan elkülöníteni, mint egy szélesebb sávot meghatározni, a tanulók jelentős arányát magában foglaló mezőnyt kiválasztani.

1. táblázat. Egy korábbi időpontban a felső 10%-ba tartozó tanulókból a későbbi évfolyamokon a felső 10%-ban maradók aránya

A kiválasztás
ideje
(évfolyam)
A felső 10%-os sávban maradók aránya
4. évfolyam6. évfolyam8. évfolyam10. évfolyam12. évfolyam
4.10,07,14,73,93,9
6.-10,07,25,55,2
8.--10,07,97,1
10.---10,08,9