Bár a világ sok országában nem elég hatékony az oktatás, és a népesség nagyobbik része még az írásbeli kultúra alapjait sem sajátítja el, a modern társadalmak iskolái abban az értelemben már a hatékonyság igen magas fokára jutottak, hogy a következő generációnak óriási mennyiségű tudást adnak át. Ha az iskolai oktatás közvetlen céljait nézzük, a tanulók sok mindent elsajátítanak abból, amit számukra a tantervekben előírnak, azaz teljesítik azokat a követelményeket, amelyeket az iskola velük szemben támaszt. Az eredményekkel természetesen nem mindig lehetünk elégedettek, még kevésbé megnyugtató azonban a helyzet, ha az eredményeket az iskolai oktatás legáltalánosabb céljaival vetjük össze.
Melyek is ezek a legáltalánosabb szinten megfogalmazható célok? Lényegében annak a kérdésnek a megválaszolásáról van szó: "Miért is járunk iskolába?". Természetesen, ha ilyen kérdéseket teszünk fel, általában a válaszok is megmaradnak az általánosságok szintjén: az iskola küldetéséről szóló megfontolások például a demokratikus társadalomba alkotó módon beilleszkedni képes egyének neveléséről, a személyiség sokoldalú kiműveléséről szólnak. Ha a némileg konkrétabb szinten megfogalmazott elvárásokat vesszük számba, azokat általában besorolhatjuk három nagy csoportba.
A gondolkodás, a megismerés készségeinek és képességeinek a kifejlesztése, melyek segítségével az egyén képes a környezetéből felvett információkat hatékonyan feldolgozni, elemezni, az elemzések alapján következtetéséket levonni és döntéseket hozni.
Az iskolának olyan ismereteket kell közvetítenie, amelyek felhasználhatók a gyakorlatban, a mindennapi életben; amelyek lehetővé teszik az ember környezetében előforduló természeti és társadalmi jelenségek mélyebb megértését, eszközök, anyagok hatékonyabb használatát, a környezet megóvását.
Bevezetést nyújtanak a különböző tudományokba, előkészítenek a későbbi tanulmányokra, megteremtik valamely szakmára, hivatásra való felkészülés alapjait.
A vizsgálat során használt modellben a tanulók tudásának négy szintjét különböztettük meg.
Ha egy tanuló iskolai teljesítményére vagyunk kíváncsiak, a legkönnyebben megszerezhető
információhoz úgy jutunk, hogy megnézzük, milyen jegyet kap az iskolában. Tudjuk persze,
hogy a jegyek felszínesen, nagyon bizonytalanul fejezik csak ki, hogy egy tanuló valójában
mit tud. Ha a valódi tudásáról megbízhatóbb képet kívánunk alkotni, tudásszintmérő teszteket
használhatunk. Ha a tesztek szigorúan a tananyaghoz kapcsolódnak, még mindig csak azt tudjuk
megállapítani, mennyire tanulták meg a tanulók azt, amit az iskolában tanítottak nekik.
Tudásuk minőségét jobban megismerhetjük, ha olyasmit is kérdezünk tőlük, amit közvetlenül
nem tanultak, ha tudásukat újszerű helyzetekben kell alkalmazniuk. Végül a tudás minőségét
vizsgálhatjuk olyan képességmérő tesztekkel és feladatokkal, amelyek már nem kötődnek
közvetlenül az iskolai tananyaghoz, de ha az iskolai oktatás teljesíti legáltalánosabb céljait,
akkor hozzájárul ezeknek a gondolkodási képességeknek a fejlődéséhez. Ezt a négy szintet
és a hozzájuk rendelhető változókat és mérőeszközöket az 1. ábrán foglaljuk össze.
A felmérés megtervezésekor az elméleti megfontolások mellett figyelembe vettük a gyakorlati
korlátokat is, mindenekelőtt azt, hogy az iskolában csak korlátozott mennyiségű adatot lehet
összegyűjteni úgy, hogy az iskola munkáját ne zavarjuk. Az egy tanuló által megoldott tesztek,
feladatok mennyiségének is határt kell szabni, ha mindvégig fenn akarjuk tartani a tanulók
érdeklődését és együttműködési készségét. A konkrét mérőeszközök megválasztásakor pedig az is
fontos szempont volt, hogy lehetőség szerint olyan feladatokat, teszteket használjunk,
amelyekkel már más vizsgálatokat is végzetünk, amelyeket tehát jól ismerünk, vagy amelyekkel
más vizsgálatokkal összehasonlítható adatokat kapunk.
Az első szinten azokat az adatokat tarjuk nyilván, amelyek a tanulók iskolai teljesítményeit
hivatalosan jellemzik, amelyek kifejezik, hogyan értékelik az iskolák a tanulók tudását, és
amely adatok nagyrészt meghatározzák a tanulók iskolai pályafutását is. Ezeknek az adatoknak
a magyar iskolarendszerben a jegyek, az osztályzatok felelnek meg, ezért az első szinten a
vizsgálatot megelőző félév eredményeit jellemző, a tanulmányi értesítőbe bekerülő osztályzatokat
gyűjtöttük össze. Mivel az osztályzatokat a tanárok határozzák meg, ezek a jegyek magukban
foglalják a tanári osztályozás bizonytalanságait, a tanárok szubjektív értékítéleteit, de
a helyi normák különbségeit is. A biológia, kémia, fizika és matematika mellett, amely tárgyak
tudására vizsgálatunk közvetlenül irányul, felvettük a nyelvtan, az irodalom, a történelem és
az idegen nyelv jegyeket, továbbá a magatartás és a szorgalom jegyeket is.
A második szinten jelenítjük meg a tanulók tantárgyi tesztekkel mért teljesítményeit, a
tesztekkel mérhető tudást. A tudásszintmérő tesztek felvétele a tanév végére, nagyjából az
év végi ismétlések idejére esett, és a teszt az egész tanév teljes tananyagából arányosan
kiválogatott feladatokból állt. A tudásszintmérő teszteken nyújtott teljesítmények még mindig
közvetlenül kötődnek az iskolában elsajátított tudáshoz. A tanulók ráismernek a feladatok
típusára, közvetlenül emlékeznek arra, hogy bizonyos típusú feladatokhoz milyen megoldási
módok tartoznak. Mivel a tesztek a tanév során "éberen tartott" többször aktivizált, átismételt
anyagra épülnek, a tudás időleges rétegeinek meglétét vizsgálják. A tanulóknak az elsajátított
tudást ugyanabban a kontextusban kell visszaadniuk, ahogy azt megtanulták. Így a tudásszintmérő
tesztek arról nem adnak képet, hogyan működne ez a tudás újszerű helyzetekben. A tesztek
elvileg ugyanazt a tudást értékelik, amire a tanárok is jegyeket adnak amíg azonban a jegyekben
a tanárok egyéni értékítélete tükröződik, addig a tesztek egy külső, objektív mércét alkalmaznak,
mégpedig egységesen minden tanulót ugyanazzal a mércével mérik. A vizsgálatunkban a tesztek
eredményeit tantárgyi tudás külső, objektív mértékének tekintjük.
Természetesen a tesztekkel való mérésnek is megvannak a maga pontosságbeli korlátai és
bizonytalanságai, de a tesztelés során elkövetett mérési hibát statisztikai eszközökkel
jellemezni, és ezáltal kontrollálni tudjuk. Amint a tesztek jóságmutatói is tükrözik,
a tesztelés hibája néhány százalékos határon belül marad. A tesztek eredményei e korlátok
mellett is jól használhatók, mint a tantárgyi tudás egységes, objektív jellemzői. A vizsgálat
első, itt bemutatott fázisában a sok szempontból jobban megragadható, és az érvényesség
elemzésére könnyebben használható természettudományi tantárgyakat: a biológiát, a fizikát,
a kémiát és a matematikát választottuk ki. (Tervezzük azonban az elemzéseket később a humán
tantárgyakra is kiterjeszteni.) A tudásszintmérés természetéből következően a két évfolyam
számára külön kellett tantárgyi tesztet készíteni. A mérőeszközöket a kutatási programtól
független, tantárgyi tesztek készítésével hivatásszerűen foglalkozó szakemberek állították
össze. A középiskolában a természettudomány teszteket csak azokban az osztályokban vettük fel,
ahol az adott tantárgyat tanulták a felmérés évében.
A tanulókról olyan adatokat is felvettünk, amelyek feltehetően befolyásolják tanulmányi
teljesítményeiket, tudásuk egyes komponenseinek fejlődését. Az adatlap összeállításánál
arra törekedtünk, hogy a lehető legegyszerűbb módon, minél kevesebb kérdéssel és minél
egyszerűbb technikával a lehető legtöbb és legmegbízhatóbb információhoz jussunk.
Ezért - két kivétellel - zárt kérdéseket használtunk és a véleményeket az ismerős ötfokozatú
skálán kértük.
A tantárgyi teljesítmények - számos korábbi felmérés eredményei szerint - összefüggenek
a tantárgyakkal kapcsolatos attitűdökkel. Az attitűdöket mindazokkal
a tantárgyakkal kapcsolatban megkérdeztük, amelynek a jegyeit is nyilvántartottuk.
Az affektív szféra egy további fontos változócsoportja az igényszínvonal, az ambíció,
az énkép, a teljesítményekkel való elégedettség. Az adatlap öt kérdést tartalmazott,
amellyel e tényezőket leírhatjuk. Két másik kérdést Stevenson kultúra-közi összehasonlító
vizsgálataiban használt formában tettünk fel. Azt kérdeztük, hogy egy teszten, amelyen
maximálisan 100 pontot lehet elérni, és az osztály átlaga 70 pont lett, vajon az adott
tanuló maga hány pontot érne el. Ez a kérdés alkalmas arra, hogy a tanuló önmagáról,
saját tudásáról, kialakított képét, az elméleti képességeivel kapcsolatos énképét
(academic self concept) vizsgáljuk. Megkérdeztük továbbá, hogy hány ponttal lennének elégedettek
ugyanezen a teszten. E kérdéssel pedig a tanulóknak a konkrét tantárgyi teljesítményével
kapcsolatos igényszínvonalát vizsgálhatjuk. Az utóbbi két kérdés mindegyikét feltettük
a matematikával és a természettudománnyal kapcsolatban egyaránt. E változócsoporthoz
közel áll, és ugyancsak a tanulók ambíciójának és életcéljainak jellemzésére szolgálhat
a továbbtanulási szándék. E kérdésnél a lehető legrészletesebb felbontású, nyolc fokozatú
skálát használtuk, a válaszokat az "(1) iskola mielőbbi abbahagyása, (2) szakmunkás bizonyítvány,
(3) érettségi, (4) technikusi oklevél, (5) három éves főiskola, (6) négy éves főiskola,
(7) egyetem, (8) doktori fokozat" skálán adhatták meg a tanulók.
Az oktatásszociológia egyik legismertebb megállapítása, hogy a gyerekek tanulmányi eredményeit
erősen befolyásolja családi hátterük, a család társadalmi-gazdasági helyzete, kulturális színvonala.
A pedagógiai tudásszintmérő vizsgálatok során is a rutinszerűen felvett adatok közé tartoznak
a család társadalmi helyzetét jellemző változók. A család társadalmi státuszát pontosan csak
nagyon sokféle változó együttesével, a szülők iskolázottsága, a lakáskörülmények, a vagyoni
helyzet, a jövedelmi viszonyok, a fogyasztási és kulturális szokások jellemzésével lehet megadni.
Ugyanakkor a számos korábbi elemzés eredményei szerint, ha ezt a helyzetet egyetlen változóval
akarjuk megragadni, a legcélszerűbben a szülők iskolázottságát jellemző adatokkal tehetjük meg.
Ezért felmérésünkben a szociológiai vizsgálatok kifinomult változórendszere helyett csak két
mutatót, az apa és az anya iskolai végzettségét használtuk a család kulturális hátterének
jellemzésére. A szülők iskolai végzettségében öt kategóriát különböztettünk meg: (1) általános iskola,
(2) szakmunkásképző, (3) érettségi, (4) főiskola, (5) egyetem.
HÁTTÉR Induktív gondolkodás Deduktív gondolkodás Korrelatív gondolkodás Természettudomány alkalmazása Tévképzetek Matematikai megértés Biológiateszt Fizikateszt Kémiateszt Matematika-teszt Osztályzatok