Az ezredforduló körüli időszakban a tudásról való gondolkodásnak egy újabb markáns tendenciája vált megfigyelhetővé. A megelőző időszak inkább analitikus szemléletű kutatási programjai keretében a "jó", az iskolai oktatás legáltalánosabb céljainak megfelelő tudás leírására számos fogalmat dolgoztak ki. Az ezredforduló környékén viszont megerősödtek az egészleges megközelítések, a rendszerszemléletű modellek, amelyek a tudás nagyobb, komplex egységeinek a megragadására, leírására, mérésére törekednek. A tudás mennyiségi mutatói helyett egyre inkább áthelyeződik a hangsúly a minőségi jellemzőkre, a szervezettségre, a megértés mélységére, az alkalmazhatóságra. A kognitív jellemzők önálló tanulmányozása helyett egyre nagyobb szerepet kap a kognitív és nem kognitív tényezők kölcsönhatásának elemzése. Megfigyelhető a különböző kutatási irányok konvergenciája is. Vizsgálatunk számos ponton kapcsolódik ezekhez a tendenciákhoz, és mindazokra az eredményekre épít, amelyek a tudás szerveződését, az egyes komponensek kölcsönhatását, a tudás minőségét meghatározó tényezőket elemző programokból származnak.
Az említett tendenciát jellemzi három kifejezés használatának előtérbe kerülése: mind gyakrabban említik a szakértelmet, a kompetenciát és a műveltséget, mint a "jó" tudás szinonimáját. E fogalmak pontos meghatározása, megkülönböztetése még nem alakult ki egyértelműen. Néha közel azonos értelemben, egymás szinonimájaként használják azokat, más kontextusban viszont éppen ezek segítségével emelik ki a tudásnak valamelyik sajátosságát. Közös jellemzőjük azonban, hogy mindegyik inkább a tudás egészlegességét, rendszerszerűségét sugallja, nem pedig egyes tulajdonságokat vagy tudáselemeket jelöl.
A legpontosabb értelmezés - amelyhez különösen a kognitív pszichológia korai korszakának alapvető kutatásai vezettek - a szakértelemhez (expertise) fűződik. A szakértelem valamely területhez - vagy, ahogy a mi magyar szavunk nagyon jól kifejezi, valamely szakterülethez - kapcsolódó tudást jelöl. Kész sémák, "fogások", "receptek" összessége. Az adott terület szakértője másként látja, sajátos együttesekben észleli a szakterületébe eső dolgokat, biztonsággal teremt kapcsolatot azok egyes elemei között, egy problémához hozzáértő módon választja ki gazdag eszközkészletéből a megfelelő megoldást.
A kompetencia kifejezés eredetét, a nyelvészeti, pszichológiai majd a pedagógiai szakirodalomban befutott karrierjét szintén pontosan nyomon követhetjük. Eredetét Noam Chomsky ma már klasszikusnak számító nyelvészeti munkáiig szokás visszavezetni. A pedagógiai szóhasználatba átkerülve - eredeti jelentésének árnyalatnyi átértelmezésével - kompetencián a tudásnak azt a formáját értették, amelyet ugyanolyan biztonsággal használunk, mint az anyanyelvünket. Az elmúlt évtizedben a kompetencia számos elméleti leírására, különböző formákban való modellezésére került sor. A Defining and Selecting Key Competencies (A kulcskompetenciák meghatározása és kiválasztása - DeSeCo) kutatási program keretében több irányból, különböző tudományágak kutatóinak bevonásával tettek kísérletet a kompetenciák értelmezésére, közülük a fontosabbak azonosítására.
Alapvető újdonság az is, hogy a PISA felmérések tartalmát nem az egyes országok tanterveiből vezetik le, sőt azokat közvetlenül nem is veszik figyelembe. Így az eredmények nem azt mutatják meg, menyire jól tudják a tanulók azt, amit tanítottak nekik, ezért ezekből a felmérésekből arra nem következtethetünk, mennyire hatékonyak az iskolák saját közvetlen tantervi céljaik megvalósításában. Az első PISA felmérésre 2000-ben került sor az olvasás, a természettudomány és a matematika terén. Mindhárom terület angol megnevezésében szerepel a "literacy" szó. A három terület párhuzamos szóösszetételeket használó angol megnevezése (reading literacy, mathematical literacy, scientific literacy) és a kifejezésekben a "literacy" szó használata egyértelműen jelzi, hogy a PISA az iskola közvetlen tantervi céljain túlmutató, az általános tájékozottságot, a megszerzett tudás felhasználásának képességét is magában foglaló tudás felmérésére törekszik. Ez az a fajta tudás, amit legjobban a mi műveltség szavunk fejez ki. Pontosan visszaadhatjuk a PISA filozófiáját megfogalmazó álláspontok értelmét, ha a "literacy" illetve "literate" szavakat "műveltségnek" illetve "műveltnek" fordítjuk.